Technikai forradalom

Technikai forradalom

A kamera rázoomol a biztonságpolitikai szakértő kortalan arcára:
.
…Minden jelenlegi számítógépes biztonsági rendszer prímszámokból kikalkulált matematikai kódokon alapul. Ezek koherenciáját az szavatolja, hogy ha egy kódtörő program megpróbálja végigvariálni az összes lehetséges számkombinációt, akkor a jelenlegi számítógépek működési sebességével ez a művelet évmilliókig tartana. Ha viszont valakinek sikerülne üzembe helyeznie egy kvantumszámítógépet, aminek működése a szubmolekuláris fizika olyan törvényszerűségein alapszik, ami felülír minden jelenleg ismert logikai szabályt, akkor ez a sebesség lényegesen felgyorsulna. Minden kód feltörhetővé válna alig pár óra alatt…
.
Ekkor történt, hogy valaki megkocogtatta Tak Kun vállát. A huszonéves dél-koreai ENSZ-futár lekapta fejéről a fülhallgatóval kombinált napszemüveget, aminek belső oldalán még mindig pörögtek a biztonságpolitikai előadás filmkockái. A head-setből kilógó kábel a zakója belső zsebében tartott mobiltelefonhoz csatlakozott, ennek memóriájából játszotta le a doku-fájlt. Kissé zavartan nézett fel a széke fölé tornyosuló látogatóra, majd kikapcsolta a lejátszást és begyömöszölte a zsebébe a szemüveget is.
.
Az őszülő tarkójú, karvalyorrú Mosche Sabahat résnyire húzott szemekkel méregette a Jégpalota bejárattal szemközti fotelsorában ücsörgő ENSZ-futárt. Az utcáról betérő, csokoládébarna bőrű falasa üzletember kifogástalan khakiszín sportzakója alatt vastag izzadságfoltok jelentek meg a hófehér ingen, ami nem csoda: a Jégpalota Türkmenisztán fővárosa, a sivatag közepére telepített, mesterséges oázissá alakított Ashgabat egyik főterén éktelenkedett, a Türkménbasi álmainak megfelelően. Csak az ipari kémek tudják, miféle technológia tartotta meg az épület falainak jóval fagypont alatti stabilitását ebben a hőségben.
.
— Jöjjön, kérem! — szólt Sabahat angolul a fiatal diplomatának, majd elindult az átlátszó liftfülkék egyike felé. Tak Kun kézbe vette az eddig az ölében fektetett páncélozott aktatáskát, majd szó nélkül követte. Odakint a városi mecsetekben egyszerre szólalt meg minden hangszóró: a digitális müezzin egységesen imára hívta a híveket.
.
Az emeleti luxuslakosztályok egyikében virágmintás kelimek, kerek pajzsok és kozmográfiai modellekkel ékes sámándobok takarták a habszín falakat, ilyen háttér előtt majdnem jelentéktelennek tűntek a kényelmes bőrbevonatú fotelek és a fekete vulkanizált-üvegasztal kontúrjai. Az ajtóval szemközti fotelban egy élénk színű népviseletbe öltözött ujgur nő várt rájuk, fekete haját hagyományos tulipán-mintás kendő takarta, mellette egy tizenhat év-forma, fogszabályzós, szemüveges és baseball-sapkás kínai kölyök játszott valami harci szimulációval egy laptopon, fotelja előtt a lábainál ott árválkodott a szétzipzározott „eredeti Addiddass” hátizsák, amiben a számítógépét hozta. Sabahat bemutatta őket:
.
— Csöbcse-Katun és Zhifu. Ők kezeskednek a technológiáért.
.
— Örvendek! — Hajolt meg feléjük Tak Kun. A fiú, Zhifu látszólag nem vett tudomást a jelenlétéről, de a nő beszédes tekintete aprólékosan végigmérte a fiatal diplomatát. — Gondolom, a részleteket nyugodtan önökre hagyhatom, hisz azt valószínűleg jobban ismerik nálam; én a magam részéről csak futár vagyok, megelégszem annyival, amennyit a munkám sikeres végrehajtásához feltétlenül tudnom kell. Mégis, a félreértések elkerülése érdekében elismételnék nekem, hogy mit nyújtanak a pénzünkért cserébe?
.
A harminc körüli, karcsú ujgur nő bólintott, majd kifogástalan angolsággal megszólalt:
.
— Nem publikus adat, de szervezetünk birtokosa a világ első olyan laboratóriumának, ami kvantumszámítógép nagyüzemi előállítására alkalmas. Az innen kikerülő laptopok gyakorlatilag másodpercek alatt feltörhetik a világ bármelyik kormányának, bankhálózatának vagy multinacionális vállalatának a legfejlettebb biztonsági rendszerét is, nincs olyan pénzügyi manőver vagy adatkalóz akció, amit kellő honorárium fejében ne tudnánk végrehajtani.
.
— Hogy sikerült ezt elérniük? — Tátotta el a száját Tak Kun. — Az amerikai versenytársak fejlesztési projectjei dollármilliárdokat emésztenek fel. Miként lehetséges, hogy mégis Kína jutott előnyhöz?
.
— Ismeri az anekdotát a hidegháborús űrkutatási versenyről? — mosolyodott el Csöbcse-Katun. — Akkor az amerikaiak dollárszázezreket költöttek egy olyan toll kifejlesztésére, ami a gravitáció nélküli térben is képes írni. Az oroszok ellenben egyszerűen becsomagoltak egy ceruzát. Elégedjen meg ennyi magyarázattal. — Csöbcse-Katun mosolya ördögi farkasvigyorrá terebélyesedett, de még a fogszabályzós kölyök is felvihogott mellette. — Visszatérve az üzletre: az önök szervezete, az „Ügyvédek a világbékéért” civil polgárjogi mozgalom azt kérte tőlünk, hogy segítsünk felszámolni néhány nyugati alapítású olajcéget, különös tekintettel leányvállalataikra a Kaukázus térségében. Részvények manipulációja a tőzsdén, támadás a befogadó országok valutája ellen, monopóliumtörés ipari kémkedés révén, pár véletlen balesetnek beharangozott ökokatasztrófa, szabadalmak jogi úton való megfúrása, néhány politikai botrány, és a többit elvégzik a világpiac törvényszerűségei, a gazdaság öntisztító mechanizmusa. Csak óvatosan manipulálunk persze, hogy a globális makroökonómiai folyamatok többi része azért továbbra is egyensúlyban maradjon, jelen pillanatban még szükségünk van erre a stabilitásra, hisz Kína pénzügyi rendszere még mindig a Dollárhoz van kötve, ez Bretton Woods kései öröksége. Nem akarunk idő előtti világgazdasági válságot elindítani, a felfedezésünk, ha a híre kiszivárog, így is új K-hullámot fog indítani a Kondratyev-ciklusokban.
.
— Ami sajnálatos, hisz épp itt lenne az ideje, hogy ebben a globális tőke uralta szép új világban egy új, igazságosabb, ENSZ-dominálta világgazdaság vegye át a régi politikai nagyhatalmak kiegyensúlyozatlan gazdaságszabályozó szerepét. — tudálékoskodott Tak Kun.
.
— Ugyan, pontosan tudjuk, hogy az ENSZ-nek és a globális igazságnak milyen kevés köze van ehhez — legyintett Csöbcse-Katun. — Önök, pontosabban a polgárjogi mozgalom álcája mögött tevékenykedő globális UFO-rajongó szekta valamelyik másik fedőszerve valószínűleg terjeszkedni kíván a cégek csődje nyomán keletkezett gazdaság-politikai vákuumban, a legújabb apokaliptikus vízióiknak megfelelően. Szervezetük vezetője, Nap Úr, aki Jézus Krisztus reinkarnációjának tartja magát, nyilván nem elégszik meg a Római Katolikus Egyház szétzúzásával, pedig az, hogy egy fiatal természetgyógyász feleséget keresett az ördögűzéseiről hírhedt, rapzenéket publikáló afrikai bíborosnak, igazán emlékezetes tett maradt, még Kínában is hallottunk róla. Elhozta a műkincseket?
.
— Igen, itt vannak a táskámban — kopogtatta meg az aktatáskát Tak Kun. — Természetesen, ha az üzlet megkötése előtt történne velem valami, a táska automatikusan megsemmisíti önmagát, ezzel az épületszárnnyal együtt. Talán mondanom sem kell, de ebben az esetben a táskával együtt a pótolhatatlan műkincsek is odavesznének, ám ezzel a potenciális anyagi veszteséggel számoltunk. Hiába, költséges dolog manapság a „világbéke”!
.
— Ne aggódjon, mi szavahihető emberek vagyunk — vonta össze a szemöldökét a nő, Csöbcse-Katun. — Másként Sabahat úr nem is állt volna velünk szóba — az említett személy, passzív megfigyelő csupán, kimérten bólintott. Öt csak a közvetítésért járó százalék érdekelte, értékálló műkincsekben leszámolva. — De hogy biztosíthassuk jóindulatunkról, egy kis demonstrációt készülünk tartani önnek. Zhifu azért van itt velem, hogy ebben segítségünkre legyen — azzal intett, mire a baseball-sapkás kínai srác elmentette a játékot, üzemmódot váltott, kivett a hátizsákjából egy becsatlakoztatható műholdas szervert, becsúsztatta a laptopjába, és mint az őrült, elkezdett zongorázni a billentyűzeten. Kisvártatva internetes lapok és statisztikák jelentek meg a képernyőjén. — Javaslom, addig is helyezze magát kényelembe, csak egy-két napig fog tartani az egész. A szobaszerviz majd gondoskodik a kényelméről, már rendeltünk is önnek ételt és váltóruhát.
.
Tak Kun elképedten nézett a számítógépen dolgozó tinédzserre. Túl gyors volt neki ez a tempó.
.
— Íme az ajánlatunk: megrendezünk önnek egy kis forradalmat az egyik latin-amerikai országban … mondjuk, Bolíviában. Csináltunk már korábban hasonlót, így szociológusaink már részletesen elemezték, és nagyjából felvázolták a teendőket. Nem kell hozzá sok, csak pár videó-felvétel arról, hogy a kormányfő titkos tárgyalásokat folytat az egyik ellenzéki frakcióvezetővel, és lefizeti őt bizonyos engedményekért cserébe. Ezeket a felvételeket a kormányfő a saját személyi számítógépén őrzi, egyfajta biztosítékként, ha a frakcióvezető meggondolná magát. Arra persze nem gondolt, hogy a mai világban ugyan egyszerű dolog számítógépen őrizni az ilyesmit, de egyszersmind végzetes könnyelműség is: a mi kvantumszámítógépeinkkel minden kód feltörhető, minden adatbázis feltúrható és letölthető akár az Interneten keresztül is. A felvételek így nem csak a privát zsaroláshoz jelentenek biztos alapot, de ha rossz kezekbe kerülnek, az egész ország rendjét megbonthatják: ha egy a névtelenség jótékony homályába burkolódzó ágens eljuttatja ezeket a fájlokat pár TV-társasághoz, biztos, hogy az utcára csődül az ország népe, zászlókat és hazafias jelszavakat skandálva, és egy-két napon belül lemondatják a kormányt. Lesz pár gyújtogatás, a hatóságok lecsuknak és megnyomorítanak néhány ártatlan tüntetőt, a túlkapásokra kényszerült igazságszolgáltatás elveszíti majd a tekintélyét, pár ember meg is hal talán. A helyi pártok kölcsönösen egymást vádolják majd a kiszivárogtatással, rágalmak és gyűlöletbeszéd tömegeit fröcsögik majd egymásra, kampányígéretektől és üres fenyegetőzéstől lesz hangos a média. A nemzetközi hírcsatornák egy alig ötperces összefoglalóban megemlítik az országot, fellendül a katasztrófaturizmus, aztán lecsillapodnak a kedélyek. A felfordulás közepette persze leértékelik párszor az ország valutáját, mi ebből le tudjuk húzni a magunk sápját, így önnek ez a kis bemutató semmibe sem fog kerülni. Ami a legfontosabb: ön a demonstráció végén ide fogja adni nekünk a gyémánt és jáde műkincsekben kialkudott előleget, mi ezután eltávozunk egy pár hónapra, hogy elvégezhessük a munkánkat, aztán önök várhatják az újabb jelentkezésünket, hogy beteljesítsék az alkunk második felét: mi nem annyira információkra vagy pénzre pályázunk, hisz ezekből a technológiai fölényünk jóvoltából bármennyit szerezhetünk, hanem szövetséges szervezetekre, akik kívánságunkra együttműködnek velünk, viszonozván a szívességet.
.
— Biztos, hogy senki sem szerezhet tudomást a felelősségünkről? — kérdezte a még mindig aggodalmaskodó Tak Kun.
.
— Biztos. A kívülálló szemszögéből nem történik más, csak egy kis váratlan, belpolitikai okokból kirobbant világvége egy latin-amerikai országban valahol távol, valahol messze…
.
— És biztos, hogy ez működni fog? — kérdezte Tak Kun.
.
— Mit gondol? — kacsintott a nő…